Isabella Johnson

ISABELLA JOHNSON

Alapok

Teljes név: Isabella Johnson
Becenevek: Bella
Nem: Nő
Kor: 18(+2)
Faj: Ragadozó vámpír
Születési időpont, hely: 1986.01.24, Seattle
Család:
Édesanya: Emma Watson, maghalt
Édesapa: Robert Johnson, meghalt
Testvérek: Nincs, egyke vagyok.
Barát/barátnő/kisállat/egyéb: Anthony Show, 20, egyetemista, él
Pamacs, 2, westi terrier kan kutya, él

A múlt

Talán a képességem miatt, ki tudja... de tény, hogy mindenre tisztán emlékszem a múltamból. Édesapám Robert Johnson, egy jól menő ügyvédi iroda alkalmazottja volt. Édesanyám, Emma Watson pedig festőművész. Boldog gyerekkorom volt. Bár nem született testvérem, a szüleim nagyon szerettek és mindent igyekeztek megadni nekem. Egy fehér kertes családi házban laktunk és apa épített nekem egy kis kuckót a kertben álló fára, anya pedig kifestette szép színesre. Az volt az én titkos búvóhelyem. A legjobb barátommal, Tonyval mindig ott játszottunk. Hol kalózok voltunk, akik kincs után kutattak, hol titkos ügynökök, akik az utcát figyelik gyanús elemek után kutatva. Rengeteg fantáziával rendelkeztem régebben és meglehetősen hiperaktív is voltam. Így a szüleim nem győztek beíratni a különböző szakkörökbe, de idővel mindre ráuntam. Kivéve egyre: a zenére. Az volt az egyetlen, ami képes volt lekötni. Így idővel megtanultam zongorázni, fuvolázni, majd ahogy kamaszodni kezdtem, gitározni is. Mivel igen tehetségesnek bizonyultam, a szüleim magántanárhoz járattak. Komoly terveink voltak Tonyval. Egy zenekart akartunk indítani. Amikor elvégeztem a középiskolát, jelentkeztem a Kaliforniai egyetem Művészeti Karára, ahol előadó művészet/klasszikus zongora szakirányra nyertem felvételt. Rettentően büszke voltam magamra. A szüleimtől a tizennyolcadik születésnapomra kaptam Pamacsot, a fehér westi terrier kutyát. Sajnos őt az egyetemre nem vihettem magammal. A tavaszi szemeszter első hetében a vizsgák után hazamentem meglátogatni a szüleimet, Pamacsot és persze Tonyt. De aztán minden elromlott... Amikor hazaértem már várt rám a vörös hajú démon. Valószínűleg egy jó ideje figyelt minket, mert észrevétlenül be tudott surranni a házba. Apámmal végzett legelőször a szemem láttára, majd azt mondta, ha vele megyek, anyámat megmenthetem. Életben hagyja, így engedelmeskedtem. De átvert. A fogait belém mélyesztette, de nem ölt meg... annál sokkal rosszabbat tett velem: vámpírrá változtatott. Három kínszenvedéssel teli nap után váltam én is vérszomjas piros szemű újszülötté. Pamacs, a fehér színű westi terrier kutyusom pedig mindvégig velem volt a pincében. Azonban amikor átváltoztam, halálra rémült tőlem. Akkor használtam öntudatlanul a képességemet először. Azt akartam, hogy a kutyám felejtse el, amit látott és újra szeressen engem. És sikerült, azóta is elválaszthatatlan társam. De mindez nem volt elég akkor. Minden korábbi gondolatot, érzelmet elhomályosított a szűnni nem akaró éhségem. Kivéve egy dolgot, a zenét. Az volt képes megnyugtatni egyedül. És amikor előjöttem a harmadik éjjelen a pincénkből már nem voltam önmagam. Anyámnak estem és megöltem. Viktória - mert a vörös hajú nőt így hívták - pedig jót mulatott ezen. Mindenki úgy tudja, hogy a sorozatgyilkos csapott le újra, engem pedig elraboltak. Még a hírekben is szerepelt az egyik régi fényképem. Ha csak sejtenék, hogy élek... Szóval, miután átváltozott Viktória, arra tanított, hogyan kell ölni. Mit ölni, gyilkolni. Elmondta a nagy tervét. Ha segítek neki elpusztítani az ellenségeit, megkapom Forks városát. Minden vér az enyém lesz. Újszülöttként bevettem a meséket, hittem az ígéreteknek. A vér utáni éhség hajtott és mindent megtettem neki. Időközben megérkeztünk a célállomáshoz. Port Angeles környékén az erdőben vertünk tanyát. Azonban, amikor "kiöregedtem", mert elmúltam két éves, meg akart ölni. Amikor a kezei között voltam, azt kívántam bárcsak szüksége lenne még rám. Élni akartam, még ha nem lehet igazi életem többé, akkor is. És akkor működött. Átírtam az emlékeit, úgy, hogy ezzel később ő is tisztában legyen. Zihálva engedett el és az először rémült arcán hirtelen vészjósló vigyor terült szét.
- Ó, igen! Nem is hinnéd, hogy mennyire szükségem van rád! - Mondta.

A jelen

Azóta arra képzett ki, hogy átvegyem annak a lánynak a helyét, akit az ellenségei védelmeznek. Azt mondta, azért választott ki eredetileg, mert a vérem illata és a hajam nagyon hasonlít arra a másik lányéra... A plusz képességemre meg nem is számított. Mindent elmondott a Cullenekről és a lányról, akit védelmeznek. Felkészített rá, hogy ők különlegesek. Nem csak az aranyló szemük miatt, hanem például az Edward nevű, akit a legjobban gyűlöl mind közül képes a fejemben megszólalni. Azt mondta vigyázzak vele, mert hazudni fog nekem. Óvatosságra intett velük szemben. Néha titokban Viktórián próbálgattam a képességemet. Megpróbáltam elfeledtetni vele amit Edward vagy épp James iránt érzett. De nem sikerült, csupán ideig-óráig. Mintha túl erős érzelmekkel viseltetett volna irántuk. Míg az egyiket teljes szívéből gyűlölte, a másikat rajongásig szerette. Én pedig megismertem az emlékei lapján Edwardot, és beleszerettem. Egy idő után Viktóriát egyre jobban gyűlöltem. Tudtam csak addig kellek neki, amíg hasznomat veszi. És ő bosszút akart, nem is akármilyent. De tudtam, képtelen lennék ártani Edwardnak. Így elhatároztam, megvédem őt Viktóriától. És ezt csak úgy tehetem meg, ha elmegyek hozzájuk. Én akartam lenni Edward új Bellája! Amikor végre elkészült Viktória a "kiképzésemmel", útnak indított Forks felé. Elmondta merre keressem őket az erdőben.
- Egyetlen dolgod van csupán, el kell érned, hogy elfelejtsék a másik Bellát, de őt aztán örökre! Amint sikerrel jártál és a lányt megöltem, tiéd a város! - Adta ki az utolsó utasítást, mielőtt utamra engedett. Ennek alig két napja. Most épp az erdőben a Cullen ház felé tartok Pamaccsal, hogy beépüljek a családjukba, akár egy kém...

Jellemrajz

Jellem: Kedves, vidám és megértő szoktam lenni alapjában véve. Viszont néha nagyon makacs és önfejű vagyok, ha valamit akarok szerezni, azt megszerzem még, ha beledöglök is! Könnyen szóba elegyedek bárkivel, ha szimpatikusnak találom. Szeretek játszani az étellel, a fogócska a mindenem. Rendkívül türelmetlen vagyok, a türelemjátékot is előbb borítom rád, minthogy megnyerjem!
Jó tulajdonságok: Jó önuralommal rendelkező (a gyakorlásoknak és a zenének hála), kedves, szeretetre méltó embernek... akarom mondani vámpírnak tartom magam.
Rossz tulajdonságok: Emberi vért iszok és nem tudom ezt megállni... Pedig nagyon szeretném! Gyakran vagyok titokzatos és hullámzó kedélyű. A türelmetlenségemről, a makacsságomról és az önfejűségemről már nem is beszélve.
Titkok: Félek a haláltól. Meg akarom ölni Viktóriát, mielőtt az akarna végezni velem... vagy Edwarddal. Őszintén, teljes szívemből szeretem Edward Cullent.
Félelmek: Örökké a vér utáni vágyam fog hajtani. Nem tudom megmenteni Edwardot.
Hobbik: Zenélés, zenehallgatás, futás, úszás, sziklamászás,
Szokások: Miután megöltem egy embert, a tetemét elrejtem.
Kedvencek: Emberi vér, a vörös és kék színek, Pamacs <3
Amiket kevésbé szeret: Viktória, gyötrő éhség, magányosak lenni

Külső

Rassz: amerikai angol
Magasság: 175 cm
Tömeg: 60 kg
Szemszín: Fekete/Vérvörös
Hajszín: Barna
Leírás: Mint minden vámpír, én is gyönyörűnek számítok. Bőröm fehér, de valamivel sötétebb, mint az átlag vámpíroké. Úgy nézek ki, mint egy fehérebb bőrű ember. Szemeim a fekete és a vérvörös közt váltakozik attól függően, hogy épp éhes vagy jóllakott vagyok-e. A szemem vérvörös színét, ha akarnám se tudnám elrejteni mások elől. Legfeljebb éhesen megyek közéjük, ami viszont időnként igen veszélyes... na nem rám, csupán az emberekre nézve. Elég csak egy pillantást vetniük rám az embereknek, és máris kiül arcukra a csodálat... vagy épp a rémület. Igyekszem ugyan nem túl nagy feltűnést kelteni, mert a célomnak ez most nem kedvezne... de időnként ez sajna elkerülhetetlen. Nem vagyok izmos, inkább átlagos testalkatom van, nőies idomokkal. Általában farmert és kék vagy vörös színű felsőt viselek. A kéket azért, mert a vörös időnként túlságosan is a figyelem középpontjába állít.
Különleges ismertetőjel: Pamacsot a fehér színű westi terrier kutyusomat mindenhová magammal viszem.

A karakterképeden szereplő színész/énekes neve: Alyssa Milano

Egyéb

Különleges képessége, hogy képes a környezetét manipulálni. Ha valakit megérint, képes átírni az emlékeit és az ahhoz tartozó érzelmeket.

Szerepjátékos példa

Az erdőben feküdtem a füvön. Furcsa, hogy emberként sosem vettem észre a fűnek sem a szépségét, sem az illatát. Pedig igazán különleges mindkettő, mondhatom. Nem akartam enni, szükségem volt a fekete színű szemeimre a tervem kivitelezése érdekében. Ahhoz, hogy hitelesen tudjam eljátszani a szerepemet a Cullenek előtt.

Cullenek… fura egy népség lehet. Nem is értem, hogy hogyan lehet aranyszínű a szemük. De majd megtudom ezt a titkukat is. Titokban Viktória emlékein keresztül láttam mindazt, amit érez irántuk. Tömör gyűlölet, mert a kedvese életét kioltották… Jobban mondva az az Edward nevű oltotta ki. Istenem! Edward, milyen gyönyörű teremtmény. Ha lenne szívem, bizonyára hangosan dobogna, már a gondolatától is.

Viktória nyilván azt hitte, engedelmességből teszem meg, amire kért. Pedig, ha tudná… ha csak sejtené, hogy az, akit mindennél jobban gyűlöl széles-e világon, Ő érte dobog a szívem. Érte mindent megtennék, mindent! Mindent, hogy megóvjam. Láttam, hogy el akarja őt pusztítani, tudom, hogy mit érez iránta. De ezt nem hagyhatom. Nem egyszer megpróbáltam kitörölni ezt a rettenetes gyűlöletet Viktóriából, de kudarcot vallottam. Talán a túl erős érzelmek ellen nem tehetek semmit sem…

- Edward… Edward… Vajon merre lehetsz most? – Ízlelgettem a nevét a számon, miközben bekapcsoltam a zenét az Ipodomon. A vámpírok sosem alszanak, ezt igen sajnálom. Mert, ha másként lenne én biztosan Edwardról álmodnék minden éjjel. De így csak az ábrándozás maradt meg nekem. Vajon a valóságban milyen lehet? Szebb, mit az emlékképeken? Ám ezt csak úgy tudhatom meg, ha végre hozzájuk megérkezem.